Minek nekünk etológia? 4/4. rész

Minek nekünk etológia? 4/4. rész

Nevezzük inkább viselkedéstannak, így rögtön barátságosabb, ember közelibb maga a szó – és talán egyre több lovasban fog felébredni az az igény, hogy megismerjék a lovak jó vagy rossz viselkedése mögött rejlő, evolúció-programozta, ösztönös folyamatokat. Akik igazán szeretik a lovat, be kell, hogy lássák, hogy szeretni csak úgy érdemes, ha a szeretet tárgyának élete ettől gazdagabb, élhetőbb, jobb lesz – ehhez pedig csakis a ló valódi MEGISMERÉSE által juthatunk közelebb.

4. rész

Az antropomorfizmus csapdája

A legnagyobb probléma azonban maga az emberi, antropomorf világszemlélet, mely ösztönösen – faji sajátosságaként – hajlamos a körülötte lüktető világot a saját, humán gondolkodásával felruházni és emberközpontú szemüvegén keresztül értelmezni. Számára így könnyebb megérteni, feldolgozni a természeti jelenségeket és az élőlények működését. Nem ússza meg ezt a ló sem. Előbb magyarázzuk meg motivációit és viselkedését emberi érzelmekkel, mint etológiai sajátosságaival: tevékenységei mögött emberi indulatokat, vágyakat vélünk felfedezni. A legnagyobb baj az antropomorf gondolkodással, hogy elfedi a valóságot, és olyan logikai gondolkodást feltételez a lóról, melyre nem képes. E feltételezett magasabb rendű értelmi képességek ködében pedig éppen a lényeg veszik el: maga a ló!

Valós mentális képességeinek hiányos ismerete a jólét harangjait is megkondítja, hiszen sokszor lehetetlen elvárásokat, kiselejteződést, stresszes és konfliktusos viselkedést von maga után. Még az ősi nagy mesterek tanításai is bővelkednek a ló ok-okozati viszonyban való gondolkodási képességeinek téves megállapításaiban, feltételezvén, hogy „érti” képzésének lényegét. A kiképzés antropomorf megközelítésének következményeit tapasztalhatjuk a „rontott” és „problémás” lovak viselkedésében.

Az antropomorfizmus legnagyobb veszélye, hogy megbénítja azt a képességünket, hogy megértsük a ló valódi természetét. Ebből a görbe tükörből eredő irreális elvárások pedig ellehetetlenítik a hatékony kommunikációt, a lóval kialakítható potenciális kapcsolat felépítését, faji igényeinek megfelelő tartását és biztonságos használatát.

A ló megismerése tehát egyáltalán nem könnyű feladat! Először is azt feltételezi, hogy felismerjük magunkban azokat a téveszméket, melyet gondolkodás nélkül, a racionalitást mellőzve köré építettünk – meg kell tanulnunk a valóságot látni és értelmezni. S a címben feldobott kérdésre, „Minek nekünk az etológia?” máris megkapjuk a választ: azért, hogy VALÓBAN megismerhessük, és értelemmel megtanuljuk szeretni és gondozni azt a lényt, melyet társul, sporttársul választottunk magunk mellé: a lovat!

 

A cikk forrása:
Tóth Bettina: Gondolatok a lovak viselkedéséről – Minek nekünk etológia?
Lovas Nemzet (2016. októberi szám)

Fotó: Tóth Bettina