Minek nekünk etológia? 4/2. rész

Minek nekünk etológia? 4/2. rész

Nevezzük inkább viselkedéstannak, így rögtön barátságosabb, ember közelibb maga a szó – és talán egyre több lovasban fog felébredni az az igény, hogy megismerjék a lovak jó vagy rossz viselkedése mögött rejlő, evolúció-programozta, ösztönös folyamatokat. Akik igazán szeretik a lovat, be kell, hogy lássák, hogy szeretni csak úgy érdemes, ha a szeretet tárgyának élete ettől gazdagabb, élhetőbb, jobb lesz – ehhez pedig csakis a ló valódi MEGISMERÉSE által juthatunk közelebb.

2. rész

De hogyan ismerhetjük meg a lovat?

Ma már szerencsére senkinek sem kell kóborló „vadlovak” nyomát követni a vadonban éveken keresztül ahhoz, hogy magától rájöjjön, milyen is a lovak természetes viselkedés – erre vannak az etológusok, akik mindezt megteszik, lejegyzik, vizsgálják, összehasonlítják, s végül objektív mérőszámokkal és élettani paraméterekkel, tudományosan alátámasztható formában tálalják a nagyérdeműnek. Már akit ez érdekel. És pedig éppen ez a kulcs a lóhoz!

Az etológusok a lovakat természetes környezetükben vizsgálják, a viselkedést funkciója, mechanizmusa, egyedfejlődésben való megjelenése és az evolúciós kialakulása szempontjai alapján tanulmányozzák. S hogy mi köze a „vadlovak” populációinak a mi háziasított, szelektíven tenyésztett paripáinkhoz? Elárulom: szinte minden! A faj kialakulásának 60 millió éves történetében közrejátszó röpke 6.000 évnyi háziasítás és mesterséges szelekció ugyanis alapvetően semmit sem változtatott a lovak ösztönösen kódolt viselkedési mechanizmusain, szokásain és igényein.

Azonban határozottan különbséget kell tenni a vadlovak és a vadon élő lovak között, ugyanis manapság igazán „hiteles” vadló egyedül a Przsewalszki, melyet a kipusztulás széléről rángatott vissza néhány elszánt szakember. Egy másik hajdani, eredeti vadlovat, a tarpánt bő egy évszázada „sikeresen” kiirtotta az emberiség. A Przsewalszki fajta génállománya azonban igen sekély – és feltételezhetően a mai populáció bázisát adó tizenegynéhány egyed is keveredhetett már annak idején házi lovakkal. Ráadásul kromoszómaszáma sem egyezik a modern lóéval. A kutatások, megfigyelések zöme is ennek tükrében többnyire a vadon élő – tehát valaha háziasított, de elkóborolt (a musztáng elnevezés például a „mesteño”, középkori spanyol szóból ered és kóbor lovat jelent!), elvadult – lovak viselkedésére irányul.

Szó, mi szó, a vadon élő lovak természetes életmódja rengeteg hasznos információval szolgál domesztikált kedvenceink valódi megismerésben, ezáltal a hagyományos módszerek és a ló evolúciós szükségletei között tátongó szakadék áthidalásában. A megfigyelések, feljegyzett adatok és összehasonlító vizsgálatok során a lovak természetes szokásai a háziasítás számos problémáját megvilágítják. Fajspecifikus viselkedési motivációik, életkori és nemi sajátosságaik, kommunikációjuk és tanulási képességeik ismerete elvezet a viselkedési, egészségügyi és lovaglási problémák gyökeréhez – rég eltemetett, illetve soha fel nem merült jóléti kérdések újra gondolásához.

Az alkalmazott etológia a viselkedéstan gyakorlati ága, feladata, hogy az eredményeket mind a tartási módszerekben, mind a lóval való bánásmódban hatékonyan felhasználja; a kognitív etológia pedig a mentális mechanizmusok és agyi reprezentációk feltérképezésével a tanulás, taníthatóság, kiképzés során nyújt hasznos ismereteket. Mindez némi nyitottsággal, fejlődési igénnyel és józan ésszel fűszerezve pedig szabad utat jelent a ló megértéséhez, egy biztonságos, kétoldalú és sikeres kapcsolathoz ember és ló között – melyben még a ló is jól érzi magát!

 

A cikk forrása:
Tóth Bettina: Gondolatok a lovak viselkedéséről – Minek nekünk etológia?
Lovas Nemzet (2016. októberi szám)

Fotó: Haga Zsuzsi