Minek nekünk etológia? 4/1. rész

Minek nekünk etológia? 4/1. rész

Nevezzük inkább viselkedéstannak, így rögtön barátságosabb, ember közelibb maga a szó – és talán egyre több lovasban fog felébredni az az igény, hogy megismerjék a lovak jó vagy rossz viselkedése mögött rejlő, evolúció-programozta, ösztönös folyamatokat. Akik igazán szeretik a lovat, be kell, hogy lássák, hogy szeretni csak úgy érdemes, ha a szeretet tárgyának élete ettől gazdagabb, élhetőbb, jobb lesz – ehhez pedig csakis a ló valódi MEGISMERÉSE által juthatunk közelebb.

1. rész

Meggyőző statisztika

Az ember testi épsége tükrében a lovaglás statisztikailag a legveszélyesebb sportok közé tartozik: nagyjából minden 350. lóval töltött órára jut egy-egy súlyosabb baleset, s még a motorozáshoz képest is hússzor nagyobb a sérülési arány. A legveszélyeztetettebbek a gyerekek. A balesetek azonban többnyire nem a lóról való esés kapcsán következnek be, hanem a ló mellett, a földön! Nyilván a kezdő lovasokat érinti jobban az esés-kérdés, ám a tapasztalt lóval foglalkozók szempontjából érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy ők viszont – a lóval együtt töltött idő arányával párhuzamosan – többet sérülnek a ló körüli tennivalók során! Tehát a bekövetkező balesetek szempontjából tulajdonképpen szinte mindegy a tapasztalat, minél több időt vagyunk a lóval, annál biztosabban sérülünk. A kutatók arra jutottak, hogy a balesetek zöme megelőzhető lenne a ló viselkedésének ismerete birtokában, s a megfigyelési képességeink fejlesztésével.

A lovak szempontjaiból is vannak azonban igen erős érvek amellett, hogy természetes viselkedésük és életmódjuk ismeretei további bővítésre szorulnak! Sajnos, a generációkon át öröklődő hagyomány olyan erősen tartja magát, hogy még a XXI. századi információ-özön ellenére is nehezen tör utat magának a logika és az ésszerűség. Még annak alapvető fényében – de inkább nevezzük árnyékában – sem, hogy a lovak nagy része idő előtt selejtezésre kerül egészségügyi okok (sántaság, kehesség, kólika) vagy viselkedési problémák miatt. Ez utóbbi egyrészt a sztereotip viselkedések formájában (karórágás, levegőnyelés, istállójárás, szitálás stb.) a lovak 30-40%-át érinti, még nagyobb arányban fordulnak elő az „egyszerűbb” rossz szokások (fejrázás, boksz rugdosás, nyelvlógatás, kaparás stb.), de ne feledkezzünk meg a szinte mindenki által ismert „rontott lovak” lovaglási problémáiról sem!

A nem kívánt problémák megoldása – akár az emberi orvoslásban – elsősorban a tünetek kezelésére (fizikai eszközök bevetése, gyógyszeres- és sebészeti beavatkozások stb.) irányul, a problémát kiváltó okot azonban kevesen keresik. Attól azonban, hogy ez az általánosan elfogadott szemlélet, még nem jelenti azt, hogy a helyes út is egyben! A lovak évmilliók során kialakult faji jellegzetességei éles kontrasztban állnak a mai tartási technológiáktól és lovaglási technikáktól. Mindezen azonban csakis a MEGISMERÉS segíthet!

 

A cikk forrása:
Tóth Bettina: Gondolatok a lovak viselkedéséről – Minek nekünk etológia?
Lovas Nemzet (2016. októberi szám)

Fotó: Tóth Bettina