Készülődés a télre 2/1. rész

Készülődés a télre 2/1. rész

Bármennyire is furcsának tűnik elsőre, a lovak – a legtöbb emberrel ellentétben – sokkal jobban szeretik a hűvösebb évszakokat, mint az izzasztó nyári meleget. Ősszel „megkezdik” a felkészülést a téli időszakra, a szervezetükben változások indulnak el. Ebben segíthetjük is őket, de akaratlanul gátolhatjuk is alkalmazkodási folyamataikat.

Nézzük, mi történik velük ősszel!

1. rész

Szőrváltás

Az ősz beköszöntével, a nappali órák és a hőmérséklet csökkenésével beindul a szőrváltás, a nyári szőrzetet fokozatosan egy vastagabb, több rétegből álló téli bunda váltja fel. Vadon élő lovakon ez gyakran színváltozást is eredményez, mely a rejtőzködésnek kedvez – ám a háziasított lófajtákban is megfigyelhető színbeli különbség a téli és a nyári szőrzet között. A téli bunda – akár egy jó termo pulóver – a megfelelő hőszigetelésben játszik nagy szerepet; a szőrzet hossza látványos, s ha fázik, egyszerűen felborzolja, így a szálak közé kerülő levegő a test melegétől felmelegszik. Érdemes fejben tartani, hogy a lótakaró ezt a funkciót ellehetetleníti: egyrészt a ló szervezete nem képes felkészülni a hidegre, másrészt összenyomja ezt a természetes „légpárnát”, ami által csak még jobban fázik a ló. Mindemellett télen nagyobb a faggyútermelés, az elhalt bőrdarabkákból és a faggyúból képződő zsíros réteg kiegészíti a külső védekezést a hideg ellen. A ló hőszigetelésének leghitelesebb bizonyítéka a hóval beborított ló: a szőrre rakódó hótakaró ugyanis nem olvad el a lovon, hiszen a kiváló külső védekezésének köszönhetően alig szabadul ki hő.

A csapadékos, nedves időjárás ellen a szőr növekedési irányával védekezik, hiszen akár egy tökéletes elvezető rendszer, a vizet eltereli az érzékeny testrészekről. A hosszan fennálló esős és szeles időben azonban már „extra” védekezési stratégiákat is be kell vetni, mert a felborzolt szőrszálak közé már be tud hatolni a hideg, egészen a bőrig, ami jelentős hő veszteséget eredményez. A tartós csapadék is egy idő után lelapítja a felfújt bundát, a nedves szőr a bőrrel érintkezve szintén csökkenti a hideggel szembeni ellenállást. De a lónak erre is van megoldása!

A lovak viselkedésének hőszabályozási funkciói is vannak. A természetben élő csoportok alapvető evolúciós stratégiája a „menedékkeresés”, mely energiatakarékosabb, mint a felesleges izzadás a hűtéshez, illetve a kalóriaégetés a fűtéshez. A tűző nap melegében árnyékot, hűvös helyeket (pocsolyákat, vizet, sziklákat), hideg szélben és esőben menedéket keres. Megfelelő szélárnyék hiányában a legkisebb testfelületét fordítja a menetszélnek: a farát, melyet még a farok is véd. A hideget sokkal jobban tolerálja, mint a meleget.

A bőr szigetelő funkciója szintén nem elhanyagolható. A kapilláris rendszer a hidegben kevesebb vért keringet a kültakaró közelében, így a külső hideg kevésbé tudja lehűteni a lovat. Ezért érezzük hidegnek télen a lovat, főleg a lábait! A patamechanizmus anatómiai felépítése, gazdag érhálózata következtében azonban a pata a legnagyobb hidegben is meleg tud maradni. A mozgás során szétterül és összehúzódik, ezáltal a vér áramoltatását a ló lábában folyamatosan biztosítja.

 

Táplálkozás

Az ősz azonban nemcsak a külcsínben hoz változásokat. Már jóval a hideg beköszönte előtt a lovak többsége elkezd „felszedni” magára – tulajdonképpen a téli hideg ellen védő zsírréteg elraktározása történik. Ilyenkor szívesen fogyasztanak energiadús táplálékot és még több időt töltenek táplálkozással, mint nyáron – ez a tendencia a hőmérséklet csökkenésével egyre növekszik.

A ló „fűtésének” nagy része ugyanis az emésztés során történik. Ehhez azonban szinte folyamatos táplálékfelvételre van szüksége: a magas rosttartalmú takarmány emésztése a vastagbélben és a vakbélben történik, bakteriális folyamatok – fermentáció – során, viszonylag lassan, melynek folyamán hő szabadul fel a ló testében.

Télen kevesebb vizet fogyaszt a ló, mert a fagyos, hideg víz túlságosan lehűtené belülről a szervezetét. A téli takarmánya – a széna – víztartalma azonban a friss fűéhez képest elenyésző, tehát elméletileg itatással kellene pótolni. A kólika előfordulása a hideg időszakban jelentősen megnőhet, ezért az arra érzékeny lovaknál kifejezetten javasolt a víz „melegítése”.

 

A cikk forrása:
Tóth Bettina: Gondolatok a lovak viselkedéséről – Készülődés a télre
Lovas Nemzet (2016. november, 38-39 oldal.)

Fotók:
Tóth Bettina