Belső szár vagy külső szár?

Belső szár vagy külső szár?

Húzzam vagy tartsam?

A szárak kezelése amennyire egyszerű, annyira összetett is. Kombinatív gondolkodást igényel a lovastól. Minden attól függ, hogy milyen a ló képzettsége és épp a napi munka mely szakaszában van a páros, illetve aktuálisan mit kíván a ló állapota. Egy biztos, a szárak másodlagos segítségként állnak a lovas rendelkezésére. Mint ilyen, csakis a testsúly segítségekkel együtt értelmezhetőek a ló számára. Csak annyira van szükség a szárak használatára amennyi támogatást igényel a lovas ülése, testsúly segítségei, mint elsődleges segítség.

Fontos megállapítani azt is, hogy tanítom a lovat a szárak értelmezésére például egy fiatal ló esetében, vagy épp a képzett ló állapotának kialakításáról van-e szó a napi munkában.

Ha tanítási szakaszban van a ló, akkor érdemes külön szedni a szárakat bal és jobb szárra, ahol mindkét szár direkt hat a lóra oldalirányba, így vezetve a ló vállait. Ezt hívjuk terelgetésnek. Ebben az esetben, mindig csak egy szárral hatok a ló állkapcsára és a vállaira, testsúly segítséggel kombinálva. Mert nincs vállvezetés állkapocs mobilizálás nélkül! Tehát odasúlyozok, odafordulok az ülésemmel és abba az irányba nyitok a szárral, amelyik irányba vezetni kívánom a ló vállait. Így tanítva lovat a fordulatokra és a belső hátulsó láb súlypont alá léptetésére. Ezt hívjuk direkt szárral való vezetésnek. Ilyenkor egyszerre csak egy szárat használok és a szár csakis a vállak vezetésére szorítkozik. Fontos az egyszerű, a ló számára könnyen értelmezhető kommunikáció.

A következő szakaszban megtaníthatjuk az indirekt szárhoz való viszonyulást lovunknak, ha már a direkt szárat megértette. Ebben az esetben a szár a vállakra toló hatást fejt ki. Lehet belülről kifelé vagy kívülről befelé, testsúly segítséggel egybekötve. Ez a fajta szár segítség vezeti rá a lovat az oldalirányú hajlíthatóságra és későbbiekben kívánatos egyenesség kialakítására. Az időzítés ilyenkor is nagyon fontos. A lovasnak látnia, éreznie kell, hogy a ló melyik elülső lábát emeli épp, mert oldal irányba a ló lábaira akkor érdemes hatni, ha az a levegőben van, épp az előre viteli fázisban. Tehát az indirekt szársegítséget a lovas a szóban forgó váll mozgásával összhangban az előre viteli fázisban adja, majd engedéssel jutalmaz. Az engedés azért fontos, mert csak úgy tanul meg a ló engedni, ha a nyomást engedés követi. A folyamatos nyomásra a ló visszanyom, ellenkezik. Ez igaz a szárakra is.

Tehát fiatal lovak esetében kitartó szársegítség nem alkalmazható, amíg fizikailag és mentálisan nem képes azt kezelni.

Ha megtanítottuk lovunknak egyenként a direkt és indirekt szárak értelmezését, az állkapocs mobilizálásával egybekötve, akkor gondolkodhatunk a már jól ismert külső és belső szár fogalmáról. Ebben az esetben megoszlanak funkciók is. A külső szár a vállak vezetésére hivatott, természetesen a lovas ülésével egybekötve. Általában indirekt hat a ló vállaira. Míg a belső szár az állítás-hajlítás funkcióját tölti be a lovas belső ülőcsontjával és csizmasegítségeivel kiegészítve. Ebben a szakaszban a két szár közötti kapcsolat és kommunikáció nagyon szoros és minimális jeladásra szorítkozik. Ennek az oka, hogy a ló abba a fázisba került, amikor a hátulsó lábak határozott súlypont alá lépése lehetővé teszi a lovas ülésének nagymértékű befolyását és a vállak könnyed vezethetőségét.

Hiszen a cél mindig a hátulsó lábak tornáztatása, ügyesítése. A vállak vezetése, egyenesre igazítása, illetve az állítás-hajlítás mind a hátulsó lábak súlypont alá léptetését szolgálja. Így előirányozva a célt, hogy a lovas, ülésén keresztül a hátsó lábakra hatva irányítsa lovát, egyensúlyban, öntartásban.

 

Írta: Szirtes Bence
Lókiképző, a Nemzeti Lovasakadémia lovas oktatója
Forrás: Lókiképzés határok nélkül